A glükózamin és a kondroitin a porcot felépítő proteoglikánok (fehérjéhez kapcsolódó nagyméretű szénhidrátok) esszenciális komponense. Ez szolgáltatja az alapját annak, hogy alkalmazásuk általánosan elterjedt a porckopás tüneteinek enyhítésére és előrehaladásának késleltetésére.

A glükózamin egy szerves vegyület, mely az úgynevezett aminocukrok csoportjába tartozik. Az emberi szervezetben is termelődik – glükózból – és legnagyobb mennyiségben a porcban, valamint a kötőszövetekben van jelen [1]. Kiemelkedő jelentősége van a glükózzal kötésben lévő fehérjék és lipidek előállításában [2]. A porcokat felépítő nagyobb molekulák, úgynevezett glükózaminoglikánok (pl. hialuronsav, kondroitin-szulfát, keratán-szulfát) szintézisének nélkülözhetetlen összetevője [3]. Ezek a molekulák egy központi fehérjéhez kapcsolódva hozzák létre a porcok nagy molekulasúlyú alkotóelemeit, az úgynevezett proteoglikánokat, melyek a kollagénrostok közötti teret bélelik ki. Kémiai tulajdonságaiknak köszönhetően vizet képesek megkötni, így biztosítva a porcszövet magas víztartalmát és rugalmasságát, ezek által pedig teherbírását [2]. Az ízületekben megtalálható porcok 65-80%-át víz teszi ki. A fennmaradó hányadot 10-20%-ban a fent említett proteoglikánok, további 10-20%-ban pedig a kollagén adja. A porcszövet porcsejteket csupán 1-5%-ban tartalmaz. A porcsejtek mindamellett, hogy a porcszövet alkotóelemeit – a glükózamint és az egyéb sejtközötti állomány komponenseket – termelik, szabályozzák a porcszövet anyagcseréjét is [4]. Az egészséges porc viszonylag hajlékony, rugalmas, ami szükséges ahhoz, hogy a teherhordó ízületekben elnyelje a különböző erőhatásokat. A glükózamin emellett az ízület „kenéséhez” is hozzájárul, azáltal, hogy biztosítja az ízületi folyadék (synoviális folyadék) csúszós állagát.

A glükózamin természetes szintézise a kor előre haladtával csökken, ami egy kulcsfontosságú faktor ízületeink „elhasználódásában”. Ez azt eredményezi, hogy a porc merevvé és tömörebbé válik, valamint a synoviális folyadék viszkozitása, így az ízület „kenése” is csökken.

A glükózamint szervezetünk termeli, külső forrásból, táplálékkal nem jutunk hozzá. Szükség esetén bevitelét erre a célra szánt készítmények (pl. speciális – gyógyászati célra szánt – tápszerek, étrend kiegészítők) formájában tehetjük meg, melyekhez a glükózamin kinyerése elsősorban kagylók vagy rákok kemény külső vázából történik.

Az orálisan bevitt glükózamin 90%-a felszívódik [5], ennek azonban jelentős része lebomlik vagy átalakul, így a bevitt glükózamin csupán 25%-a éri el a szisztémás keringést. Glükózamin-szulfát vagy glükózamin-hidroklorid formájában juttathatjuk a szervezetünkbe, ezek a sók a gyomorban szétesnek, ezáltal elérhetővé téve magát a glükózamint a vékonybélben való felszívódáshoz [6]. Mindkét forma általánosan használt osteoarthritis (gyulladással együtt járó porckopás) kezelésére. Egy tanulmányban összehasonlították a két glükózamin sót: a vizsgálatba 142 térd osteoarthritises (OA) pácienst vontak be, akik 4 héten keresztül kaptak napi 1500 mg glükózamin-hidrokloridot vagy 1440 mg glükózamin-szulfátot. Mindkét csoportban jelentős javulás mutatkozott az OA tüneteinek tekintetében, és a két csoport – vagyis a két sóforma hatékonysága – között nem volt szignifikáns különbség [7].

Egyszeri, 1500 mg dózisú glükózamin a maximális plazmakoncentrációját kb. 4 órával a bevételt követően éri el. A glükózamin plazmában mérhető szintje szoros összefüggést mutat az ízületi folyadékban (ún. synoviális folyadékban) mérhető szinttel [8]. Továbbá egyéb vizsgálatokban a radioaktív izotóppal jelölt glükózamin detektálható volt a combcsont porcaiban mind orális, mind pedig intravénás beadást követően [5; 9]. A glükózamin metabolizálódását követően a bomlástermékei vizelet útján ürülnek a szervezetből [10].

A kondroitin egy nagy molekulasúlyú, szintén a szervezetben termelődő glükózaminoglikán, mely a sejtközötti állomány alapvető alkotóeleme a porcszövetben, valamint a kötőszövetekben. A glükózaminhoz hasonlóan a kondroitin-szulfát is vízoldékony, vízmegkötő tulajdonságú, mely fontos az ízületet érő nyomással szembeni ellenállás biztosításához. Az ízületek strukturális és funkcionális integritásának megtartásához nélkülözhetetlen elem, ugyanis az ízületi porcokban lévő glükózaminoglikánok nagy részét ez alkotja [11; 12]. A kondroitin az ízületek viszkozitásának fenntartásához is hozzájárul, stimulálja a porc regenerációját és gátolja a porcbontásért felelős enzimek működését [13]. Klinikai szempontból mindezen tulajdonságoknak abban rejlik a jelentősége, hogy ezek által a kondroitin csökkentheti a porckopást kísérő fájdalmat, valamint javíthatja az ízület mozgékonyságát és lassíthatja az ízület „elhasználódását”.

Bár a kondroitin-szulfát bevételét követően a plazmában mérhető szintje szignifikánsan megemelkedik [14], mégis – mivel a kondroitin nagyobb molekula, mint a glükózamin – a felszívódása kevésbé hatékony [13]. Egy vizsgálatban kimutatták, hogy a molekula felszívódása 30%-os, a maximális plazma koncentrációt pedig 6 óra elteltével éri el [15].

Az Európai Rheumaellenes Liga (EULAR) térd osteoarthritis kezelésére vonatkozó szakmai irányelve szerint a kondroitin-szulfát a klinikai vizsgálatok alapján a legmagasabb evidencia szintű (1A), és a legmagasabb ajánlási erősségű (A) értékelést kapta [16].

Az EULAR a glükózamin-szulfátra vonatkozóan ugyanezen evidenciaszintű értékelést (1A) és ajánlást (1) adta térd OA indikációban [16].

A kondroitin-szulfát és a glükózamin-szulfát egyaránt az úgynevezett a tünetmódosító osteoarthritis elleni szerek (SMOAD), azon belül pedig a lassan ható tüneti szerek (SYSADOA) csoportjába tartozik. A SYSADOA-k hatása – rendszeres szedés mellett – az alkalmazásuk megkezdését követő 2-3. hétre alakul ki, és ez a hatás a kúrát követően további néhány hónapig fennáll.

Mindkét hatóanyagról elmondható, hogy kiváló biztonsági profillal rendelkezik, az esetlegesen előforduló mellékhatások között elsősorban tápcsatornát érintő panaszok szerepelnek (pl. hasmenés, hányinger, gyomorégés).

Glükózamin készítmények esetén, akik a tengeri herkentyűkre allergiásak, azoknál fokozott óvatossággal kell lenni az alkalmazás során. A kondroitin-szulfát amennyiben állati forrásból származik, akkor szintén fennállhat az allergiás reakció esélye az állati fehérjékre érzékenyeknél. Ma már azonban számos készítmény esetén biofermentáció útján történik a kondroitin-szulfát előállítása, ezzel az állati eredetet és így az esetleges allergiás reakciókat kiküszöbölve.

A glükózamin és a kondroitin-szulfát hosszú távú használatával kapcsolatban számos klinikai vizsgálat számolt be azok jótékony hatásairól. Ezek között említhetjük a fájdalom csökkenését, az ízületi funkció és mobilitás javulását, valamint az OA progressziójának csökkenését [1].

A glükózamint és a kondroitin-szulfátot külön-külön és kombinált alkalmazásban is vizsgálták OA-s pácienseknél. Nagyszámú betegpopuláción végzett vizsgálatok igazolták, hogy e két hatóanyag biztonságossága megegyezik a placebóéval, azonban szignifikánsan hatékonyabbak annál [17; 18; 19]. Mind a glükózaminnal, mind a kondroitin-szulfáttal kapcsolatban találunk olyan klinikai vizsgálatokat, melyekben arra az eredményre jutottak, hogy hatékonyságuk összevethető a nem-szteroid gyulladáscsökkentőkével, de azoknál sokkal biztonságosabbak és jobban tolerálhatóak [20; 21; 22]. Fontos megemlíteni azt a különbséget is, hogy míg a nem-szteroid gyulladáscsökkentő elhagyásával annak hatása is megszűnik, a glükózaminé és/vagy a kondroitin-szulfáté a terápiát követően további néhány hónapig tartósan fennáll. Ez az ízületi struktúrát módosító hatásuknak köszönhető. Mivel a glükózamin és a kondroitin-szulfát egyaránt fontos, alapvető építőköve a porcnak, ezért olyan esetekben, amikor a porcépítő és porcbontó folyamatok egyensúlya felborul (OA esetén) pótlásuk jótékony hatást gyakorolhat az ízületekre. E két hatóanyag együttesen alkalmazva egymás hatását szinergista módon erősítheti is. Itt fontos azt is megemlíteni, hogy bár az OA során a degeneráció elsődlegesen a porcot érinti, ezen felül egyéb képletek (pl. a porc alatt lévő csontállomány, az ízületi tok, az ízület körüli lágyszövetek) is károsodnak. Így ezek együttes táplálására, megóvására is fontos hangsúlyt fektetni. Ehhez életmódbeli változtatások (pl. a felesleges testsúly csökkentése, megfelelő mozgás) mellett az ízület, illetve az azt körülvevő csontállomány és izomzat komplex (pl. D-vitaminnal és kalciummal kiegészített) táplálása járulhat hozzá.

Irodalomjegyzék

  1. Jerosch J. Effects of Glucosamine and Chondroitin Sulfate on Cartilage Metabolism in OA: Outlook on Other Nutrient Partners Especially Omega-3 Fatty Acids. Int J Rheumatol. 2011;2011:969012. doi: 10.1155/2011/969012.
  2. Huskisson EC. Glucosamine and chondroitin for osteoarthritis. J Int Med Res. 2008 Nov-Dec;36(6):1161-79.
  3. Simanek V et al. The efficacy of glucosamine and chondroitin sulfate in the treatment of osteoarthritis: are these saccharides drugs or nutraceuticals? Biomed Pap Med Fac Univ Palacky Olomouc Czech Repub 2005;149: 51 – 56.
  4. Strauss EJ et al. Management of focal cartilage defects in the knee – Is ACI the answer? Bull NYU Hosp Jt Dis. 2011;69(1):63-72.
  5. Setnikar I, Rovati LC. Absorption, distribution, metabolism and excretion of glucosamine
  6. A review. Arzneimittelforschung 2001;51: 699 – 725.
  7. Houpt JB et al. Effect of glucosamine hydrochloride in the treatment of pain of osteoarthritis of the knee. J Rheumatol 1999; 26: 2423 – 2430.
  8. Qiu GX et al. A multicentral, randomized, controlled clinical trial of glucosamine hydrochloride/sulfate in the treatment of knee osteoarthritis. Zhonghua Yi Xue Za Zhi 2005; 85: 3067 – 3070.
  9. Persiani S et al. Synovial and plasma glucosamine concentrations in osteoarthritic patients following oral crystalline glucosamine sulfate at therapeutic dose. Osteoarthritis Cartilage 2007; 15: 764 – 772.
  10. Setnikar I et al. Pharmacokinetics of glucosamine in man. Arzneimittelforschung 1993; 43: 1109 – 1113.
  11. Setnikar I et al. Absorption, distribution and excretion of radioactivity after a single intravenous or oral administration of [14C]glucosamine to the rat. Pharmatherapeutica 1984; 3: 538 – 550.
  12. Kelly GS. The role of glucosamine sulfate and chondroitin sulfates in the treatment of
  13. degenerative joint disease. Altern Med Rev 1998;3: 27 – 39.
  14. Lippiello L et al. In vivo chondroprotection and metabolic synergy of glucosamine and chondroitin sulfate. Clin Orthop Rel Res 2000; 381: 229 – 240.
  15. Deal CL, Moskowitz RW. Nutraceuticals as therapeutic agents in osteoarthritis. The role of glucosamine, chondroitin sulfate, and collagen hydrolysate. Rheum Dis Clin North Am 1999; 25:379 – 395.
  16. Conrozier T. Anti-arthrosis treatments: efficacy and tolerance of chondroitin sulfates (CS 4&6). Presse Med 1998; 27: 1863 – 1865.
  17. Ronca G, Conte A. Metabolic fate of partially depolymerized shark chondroitin sulfate in
  18. Int J Clin Pharmacol Res 1993; 13: 27 – 34.
  19. M. Jordan et al. “EULAR Recommendations 2003: an evidence based approach to the management of knee osteoarthritis: report of a task force of the standing committee for international clinical studies including therapeutic trials (ESCISIT),” Annals of the Rheumatic Diseases, vol. 62, no. 12, pp. 1145–1155, 2003.
  20. Noack W et al.Glucosamine sulfate in osteoarthritis of the knee. Osteoarthritis Cartilage 1994; 2: 51 – 59.
  21. Bourgeois P et al. Efficacy and tolerability of chondroitin sulfate 1200 mg/day vs chondroitin sulfate 3 × 400 mg/day vs placebo. Osteoarthritis Cartilage 1998; 6(suppl A): 25-30.
  22. Uebelhart D et al. Effects of oral chondroitin sulfate on the progression of knee osteoarthritis: a pilot study. Osteoarthritis Cartilage 1998; 6(suppl A): 39-46.
  23. Rovati LC et al. A large, randomised, placebo controlled, doubleblind study of glucosamine sulfate vs. piroxicam and vs. their association, on the kinetics of the symptomatic effect in knee osteoarthritis. Osteoarthritis Cartilage 1994; 2(suppl 1): 56.
  24. Müller-Fassbender H et al. Glucosamine sulfate compared to ibuprofen in osteoarthritis of the knee. Osteoarthritis Cartilage 1994; 2: 61 – 69.
  25. Morreale P et al. Comparison of the antiinflammatory efficacy of chondroitin sulfate and diclofenac sodium in patients with knee osteoarthritis. J Rheumatol 1996; 23: 1385 – 1391.

Az összefoglaló a fellelhető szakirodalmi forrásanyagok felhasználásával, a nemzetközileg elfogadott ajánlások szerint készült. Az anyag zárásának időpontja: 2017. május 26. A  leírásban található információk nem helyettesítik az egészségügyi szakemberek tanácsait! Személyre szabott javaslatokért, forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez!