Munkámból kifolyólag sokat repülök Európa különböző országaiba, erre meglehetősen sok pénzt költök. Egyre több helyszínre már csak fapados légitársasággal tudok eljutni, vagy – ami még jobban rontja a helyzetet – átszállással vagy bécsi indulással.
A fapados légitársaságoknak megvan a helye az üzletben, de egyszerűen szükség volna egy magyar légitársaságra, már az önérzetünk miatt is.
A fapadosok arroganciája mindent elront, ami a légi utazásban vonzó lehetne. Ebbe a hangulatba beletartozik a barakkon keresztüli felszállás hidegben és melegben, a lökdösődés a sorban állásnál, a tülekedés a helyekért, a légi utaskísérők rendreutasításai az ültetésnél, a lenyúlás jellegű csomagméretezés és a kézipoggyász használatának a kikényszerítése. Egyszerűen tárgynak vagy inkább szállítandó állatnak érzem magam minden egyes budapesti felszállás során.
Külön idegesítő, hogy a Liszt Ferenc Repülőtér induló kapui üresek, de ezekben az esetekben is a barakkon keresztül lehet csak beszállni.
Az kétségtelen, hogy a fél évvel előre megvásárolt jegyek árai lényegesen olcsóbbak, mint a normális esetben két-három héttel előre megvett jegyek, de ha az általam szokásának számító időben vásárolok (utazás előtt két héttel), akkor nincs lényeges különbség a német, svájci, francia, holland, román, osztrák, vagy arab országok jegyárai között. A svájci járaton mindig kapok egy svájci csokoládét, amitől már rögtön Svájcban érzem magam. Hiányzik hazajövetelkor a magyar nyelvű üdvözlés, a soha be nem váltott törzsutas program ígérete, a Magyarországot népszerűsítő fedélzeti újság. Továbbá sajnálom, hogy a repülőjegy árának az ellenértéke egy másik állam gazdaságát erősíti.
Utálok panaszkodni, és nem is szokásom, inkább cselekedni szeretek, de nem vagyok “légi” szakember, ezért csak arra tudok mindenkit buzdítani, hogy ha egyetért azzal, hogy újra legyen Magyar Légitársaság, akkor nyomjon egy like-ot és ossza meg ezt az írást, hátha felgyorsulnak az események és újra lesz egy hazai légitársaság.
