A leggyakoribb társulási forma, amikor két jó barát elhatározza, hogy közösen fogják megváltani a világot. A kapcsolat jellemzően már gyerekkor óta adott, esetleg az iskolai, egyetemi évek alatt formálódott a barátság. Sokszor ez a formáció a legeredményesebb, sok világcég is valahogy így kezdte.

Nézzük meg az alapokat!

Az első variáció, amikor két teljesen hasonló tudású és érdeklődési körű ember összeáll, és úgy gondolják, hogy ketten együtt fogják meghódítani a világot. Nagyon sokan kezdenek így bele a vállalkozásukba, és a legtöbb esetben csúnya szétválással fejezik be. Ilyenkor tipikusan két új cég jön létre. Erre mondják, hogy két dudás egy csárdában nem fér el. Ha ugyanolyan jók vagytok, akkor egyformán akartok mindketten irányítani és individuálisan szeretnétek dönteni, ilyenkor pedig mindkét fél ki fogja építeni a cégen belül a saját kis körét, amihez már később -a cég növekedésével együtt -elég egy szikra, hogy boruljon minden, ami már felépült.

Évek veszhetnek el a szakítás miatt. Ilyenkor jönnek létre a hasonló nevű utód vállalkozások, ahol a két fél egymás kőkemény konkurenciája lesz. Jellemzően, igazán csak az egyiknek jön be az élet és emellett nagyon sok keserűséget okozhat egy jó barát ellenséggé válása.

Mit tegyetek, ha ilyen formában akartok együtt működni? Egyik lehetséges figura az egymás közti feladatmegosztás. A legjobb, ha egyikőtök inkább műszaki beállítottságú, legyen ő a felelős a gyártásért, a termelésért és a logisztikáért. Ebben az esetben a másik feleljen a marketingért, az ügyfelek megszerzéséért, az emberi erőforrással kapcsolatos kérdésekért, a könyvelésért. Már a vállalkozás kezdetén érdemes ezen alapelveket írásban is lefektetni- ne feledjük, hogy a szó, ami elszáll, az írás pedig megmarad.

 

Mindkét fél számára ki kell építeni a saját kis birodalmat, de ezek más típusú birodalmaknak kell, hogy legyenek, nem szabad duplikálni a dolgokat. Ha mindenben egyformán tudtok haladni és teljesen hasonló szemléletűek vagytok és a cég is már elég nagy, akkor „osszátok fel egymás közt a világot”. Annak idején a spanyolok és a portugálok is ezt tették: húztak egy vonalat a Föld körül, és azt mondták, hogy a világ déli fele a tiéd, az északi pedig a miénk. Ez az osztóvonal most is megvan a portugálul beszélő Brazília és a spanyolul beszélő többi latin-amerikai országok vonatkozásában. Ebben a formában az ellenségeskedés helyett egy egészséges versengés alakulhat ki, ahol a háttér erőforrásokat közösen lehet használni. Ennek a társulási formának a legnagyobb szükséglete a feltétlen bizalom a másik iránt.

Ezt a bizalmat erősíteni kell! Később, a vállalkozás növekedése mellett, megjelennek az új családtagok is: feleség, férj, gyerekek. Itt sincs pardon, folytatódnia kell a bizalmas légkörnek. Ebben a formában egyetlen nagycsaládot alkottok, ahol egymás gyerekeinek vagytok a keresztapjai és keresztanyjai. Ha ez a vállalkozási forma túlél legalább tíz évet, akkor utána már semmi nem robbanthatja szét. Mindenki megtanulja, hogy a társa miben jó és miben lehet rá számítani. Ismerni fogjátok egymás gyengeségeit is és a társ ki tudja menteni a partnerét a számára előnytelen helyzetekből.

Alakíts ki szigorú forgatókönyvet az anyagi kérdések megvitatására, mert mindig ezzel kezdődnek a félreértések. Az üzletben a jó barátság alapja a pontos elszámolás.

Egy-két intő jelet bemutatok, hogy mikor nem szabad fifty-fifty alapon társulni.

Megbeszéltek egy találkozót, és a társad mindig késik tíz percet, és millió kifogása van, hogy miért késett. Az ilyen típusú ember, amikor még több a munka és igazán fontos a pontosság, akkor is késni fog. Le fogjátok késni a tender tárgyalást és még a legfontosabb üzleti utatokon a repülő gépet is.

A pontatlan ember soha nem lesz pontos később sem. Egy ilyen társ esetében, még ha zseniálisan is tud partnereket szerezni és hatalmas a dumája, akkor sem lesz ott amikor igazán számítanod kell rá, mert mindig lesz valami számára, ami éppen fontosabb. Hagyd ott őt most, maradjatok cimborák, de ne egy közös cégben, hanem a teniszpályán vagy egy klubban.

A másik típus, akitől óvakodj, az a meg nem értett zseni. Ezeknek az embereknek hihetetlen jó meglátásaik vannak, de mindig azzal kezdik mondandójukat, hogy az a baj. Az “az a baj” típus letöri a lelkesedésedet, szívja az energiádat és úgy fogod érezni, hogy mindig mindent te csinálsz helyette. Ő pedig amikor végre megmozdítja magát és valamit tesz, akkor azt mondja, hogy annyit dolgoztam és az én munkám nélkül nem jutnál előre. Ne dolgozz az ilyen ember helyett, soha ne társulj vele, vedd meg a tudását egyszer, és fizesd meg később, ha szükséged van rá, mert az ilyen partner akkora nehezék, mintha ólom cipőkben akarnád megnyerni a száz méteres síkfutást.