Pocsolyába léptem sáros lett az új cipőm, azt hiszem, hogy ez a dal majd minden bulin felhangzik, és ilyenkor nekem szinte azonnal elmegy a kedvem a tánctól, mert nagyon sekélynek tartom a szó legszorosabb értelmében.

Mai írásom a pocsolyáról és az óceánról szól, de üzleti vonatkozások szintjén. Ki szeretne pocsolyába lépni? Azt hiszem, hogy senki. Ki szeretne megfürdeni, búvárkodni, gyönyörködni, felfedezni, kirándulni, vitorlázni az óceánban. Szerintem sokkal többen vagyunk ezzel úgy, hogy inkább az óceánt választanánk, mint a pocsolyát.

Üzleti értelemben a pocsolya számomra kis vállalkozás, ami sehova sem vezet. Minden vállalkozás születése pillanatában kis vállalkozás, de vannak olyanok, amik azok is fognak maradni, és vannak olyanok, amelyek nagy multinacionális cégekké fogják kinőni magukat. A vállalkozást, ha még nem kezdtünk hozzá, akkor vizsgáljuk meg, hogy egy pocsolyába tettük, vagy magára az óceánra. (Már működő vállalkozás esetében is érdemes feltennünk ezt a kérdést!) Minden olyan üzlet a pocsolyában van, aminek térben és időben korlátozottak a lehetőségei. Például, ha valaki egy italkimérést működtet a faluban a Petőfi utca 6. szám alatt, akkor az, biztosan pocsolyában van. Elmondom, hogy miért:

  1. Nincs esélye, hogy kilépjen egy nagyobb piacra, a fogyasztást, a faluban élő emberek száma bekorlátozza. 2. Nem lehet az üzletet magára hagyni, mivel ott kell lenni nyitáskor, záráskor, és napközben is folyamatosan, mivel kilopják az ember szemét is, ha nincs ott a tulaj. 3. Nem tud bővülni a rendszer, mivel nem lehet legföljebb csak egy éttermet hozzá építeni, de ez még több munkával fog járni.

Szememben ezek nem igazi vállalkozások, hanem önmunkahelyek, olyan vállalkozások, amelyeket azért hozunk létre, hogy legyen valamilyen munkánk, ne kelljen valaki másnak a kocsmájában felszolgálni az italt. Számoljuk, ki hogy mennyit tud hozni egy ilyen vállalkozás. Naponta betér száz ember és száz egység italt fogyaszt, és mindegyiken van száz forint tiszta haszonadók, és költségek befizetése után, akkor ez 10.000 Forintot fog hozni, harminc napos nyitvatartással ez háromszázezer Forint. Ebből még a tengerig is nehéz lejutni.

Helyezzük át a vállalkozásunkat a tópartra. Nézzük, hogy itt hogy áll a képlet! Itt egy nagyobb városban vagyunk, ahol napi 2-300 egység italt adunk el 300 forintos nyereséggel 30 napon keresztül, így már közel járunk az 1 millió Forinthoz. Azonban a meló ugyanaz, nem lehet magára hagyni a kocsmát, mert ugyanaz a helyzet, mint a faluban, ám holtszezonban már el lehet menni néhány napra, és egy kicsit magára lehet hagyni a rendszert, talán pár napig a gazda távollétében is fog működni a cég.

Képzeletben terjesszük ki a céget és nyissunk még egy tucat koktélbárt Európa néhány kedvelt turisztikai központjában, legyenek ezek a tengerpartokon. Könnyű elképzelni, hogy hogy mindig van szezon, az emberek egy kicsit több pénzt hagynak itt, például italonként ezer forintot keresünk, és már 10 helyszínnel rendelkezünk, naponta 500 egységet értékesítünk, 30 napon keresztül. Ez már egész jó kis jövedelem kezd lenni. Ehhez már számológép kell, hogy megmondjam mennyi a havi eredmény. 150 millióról beszélünk havonta. Ez már kezd izgalmas lenni, nekem ez már a tenger.

De nézzük meg, ha igazi nagyhalra megyünk, és kilépünk az üzleti óceánra. A lakóhelyünkhöz legközelebbi étteremben kialakítunk egy olyan rendszert, amit franchiseként lehet üzemeltetni, és a jogokat eladjuk 300 helyszínre, ahonnan minden hónapban kapunk a forgalom után 10 %-ot és jogunk van beszállítani a kritikus termékeket, mondjuk a sört, és a borokat csak tőlünk vásárolhatják meg a partnerek. Ehhez már táblázatot kell készíteni, hogy ki tudjuk számolni, hogy mekkora nyereségre teszünk szert.

A 10 %-ból havonta 1,35 milliárd jön be, a beszállításokból, még kb. további 1 milliárd, az havonta 2,35 milliárd Forint. Ez már valami.

Most azt gondolod, hogy ez szép és jó de én nem vagyok kocsmáros, és nem is akarok az lenni. A jó hír az az, hogy szinte bármelyik szakmából le lehet hasonló rendszereket vezetni. (Kőműves, orvos, jogász, taxisofőr, fodrász, pék, asztalos) Fontos, hogy meglegyen a vízió és a vizionalista. A vizionalistának, folyamatosan csiszolnia kell saját tudását és a művét egyaránt. Ismerni kell az alapvető jogi, üzleti, kommunikációs rendszereket, hogy egy ilyen szintű vállalkozást össze lehessen hozni. Ehhez sokat kell tanulni és élesben cselekedni.

A következő dolgokra fokozottan kell figyelni, hogy egy rendszer ilyen szintre tudjon növekedni.

  1. Kommunikáció: a hírt meg kell tudni ismertetni mindenkivel.
  2. Innováció: valamit jobban, gyorsabban, okosabban, vagy egyszerűen csak szorgalmasabban kell tenni mint a többiek.
  3. Hatástöbbszöröző rendszerek bevonása
  4. Stabil alapokra kell építkezni, de nem a pocsolya partjára, hanem egy olyan perspektívát kell kialakítani, ahonnan az óceánt lehet látni.

Ha úgy érzed, hogy pocsolyában vagy, akkor lépj ki belőle, ha nem látod az utat, akkor keress fel egy tanácsadót vagy engem.

Ha tetszett az írásom, akkor kérlek, hogy oszd meg, és nyomj egy like-ot.

Dr. Jójárt Ferenc