A mangán gyakori elem, a foszforhoz és a fluorhoz hasonló mennyiségben fordul elő a természetben. A vas és a titán után a harmadik leggyakoribb átmeneti fém. Az emberi szervezet számára szintén nélkülözhetetlen ásványi anyag. Számos folyamat szabályozásában vesz részt és több enzim megfelelő működéséhez szükséges jelenléte.

Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) által meghatározott ajánlott napi beviteli érték 2,0 mg naponta. Biztonságos napi legfelső beviteli mennyiséget az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) nem határozott meg, azonban az amerikai testvérhivatal (IOM) 11,0 mg-ban, míg az angol (EVM) 4,0 mg/nap maximális dózist határozott meg.

Az EFSA jelentése szerint újszülötteknél az átlagos igény 0,02-0,5 mg/nap között változhat. Gyermekeknél (1-3 éves kor között) napi 0,5 mg számít megfelelő értéknek, ami serdülő szervezetben napi 3,0 mg-ra emelkedik. Az étkezéssel bevitt mangán bevitel becsült értéke felnőtteknél 2-6 mg/nap között változhat, átlagosan 3 mg/nap európai lakosoknál. Terhesek és szoptatós anyáknál az ajánlott érték megegyezik az átlagos felnőtt populáció igényével.

Terhesség és a mangán

A mangán anyatejbe való kiválasztása 1% alatt van egy tanulmány alapján [1]. Más tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy a táplálkozással bevitt mangánszint nincs kapcsolatban az anyatejbe kiválasztott mangán mennyiségével [2-4].

Hiány tünetei

Emberben kifejezetten mangán hiánybetegséget még nem dokumentáltak eddig. Állatokon megfigyeltek alapján mangán hiánya esetén felléphetnek idegrendszeri zavarok, csontfejlődési problémák, lelassulhat a növekedés, illetve a termékenységben is csökkenhet.

Egy korábbi tanulmányban hét férfi önkéntesnek három héten keresztül 2,59 mg-nyi mangántartalmú étrendjét 39 napig mangánban szegény (0,11 mg/nap) diéta követte. A hétből öt önkéntesen kiütések, száraz bőr (dermatitisz) tünetei jelentkeztek a vizsgálat végére, amelyek eltűntek a diéta befejeztével [5].

Szervezetben betöltött szerepe

A mangánnak, mint nyomelemnek, fontos szerepe van az emlősök szervezetében az egészséges működésben.

A mangán hozzájárul a normál csontozat fenntartásához és a normál kötőszövet-képződéshez.

Több enzim alkotórésze, például a szuperoxid-dizmutáz (SOD) működéshez elengedhetetlen. Ezáltal a mangán hozzájárul a sejtek oxidatív stresszel szembeni védelméhez [6]. Az oxidatív stressz során reaktív oxigén- és nitrogén eredetű szabadgyökök képződnek, amelyeket az antioxidánsok hatástalanítanak. A sejtekben lezajló oxidációs és redukciók reakciók révén (pl.: sejtlégzéskor, értáguláskor) a szabadgyökök képződése folyamatos. Egészséges szervezetben a szabadgyökök képződésével egyensúlyban van a keletkező antioxidánsok mennyisége is. Azonban több vizsgálatban is megfigyelték, hogy betegség esetén a szabadgyökök képződése és az antioxidáns rendszer egyensúlya felbomlik, a szervezet károsodik [7]. Több vizsgálat is rávilágított arra, hogy a szabad gyökök túltermelésével összefüggésbe hozható az öregedéssel járó elváltozások, úgy, mint szív- és érrendszeri betegségek, időskori látás- és halláscsökkenés, illetve a szexuális aktivitásban bekövetkező változásokon át az őszüléséig és a bőr ráncosodásáig [8-10].

A mangán részt vesz a normál energiatermelő anyagcsere-folyamatokban. Ennek is az egyik következménye, hogy sejtekben a mangán legnagyobb mennyiségben a mitokondriális és nukleáris sejtalkotókban található meg [11]. A mangán raktározására nincs külön szerv: a májban, hasnyálmirigyben és vesékben halmozódhat fel többféle formában.  [12]. Azok a szövetek, ahol nagyon az energiaszükséglet (pl.: agy), vagy nagyfokú a pigment tartalom (szemek, bőr), ott nagyobb valószínűséggel raktározódhat mangán.

Forrás

Mangánban gazdag, természetes forrásának tekinthető a mogyoró, csokoládé, gabona alapú termékek, rákok, kagylók, hüvelyesek, gyümölcsök, gyümölcs alapú termékek és különböző italok (kávé, tea, stb.) [13-14]. Ételekbe és étrend-kiegészítőkben a következő formák használhatóak fel: mangán-aszkorbát, mangán-L-aszpartát,mangán-biszglicinát, mangán-karbonát, mangán-klorid, mangán-citrát,mangán-glükonát, mangán-glicerofoszfát, mangán-pidolát, mangán-szulfát.

A mangán felszívódása

A mangán bélrendszerből történő felszívódása alacsony, 10% alatti. Az abszorpció részben aktív (receptorokon keresztül), részben passzív folyamatokkal történik [15-16]. Felszívódása elsősorban Mn(II) formában történik, a felszívódás mértékét a táplálékkal bevitt mangán mennyisége nagymértékben befolyásolja. Emiatt lehetséges az, hogy a felszívódás mangánban szegény diéta esetén megnövekszik, míg mangánban gazdag táplálkozás esetén a hasznosulás mértéke csökkenhet [17-18].

Több tanulmányban is vizsgálták a mangán hasznosulásának mértékét (18-40 év közötti) férfiakban és nőkben. A vizsgálatok arra jutottak, hogy nőkben jelentősen jobb a hasznosulás mértéke, melynek valószínűsíthető magyarázata mögött a vas anyagcseréje áll [18-19]. A szervezetből főleg bélsárral távozik a mangán, kis mennyiségben (>1%) még a vizelettel.

Interakció más vitaminnal

Nagy mennyiségű kalcium, foszfor fogyasztása ronthatja a mangán felszívódását [20-22], azonban ennek elenyésző a jelentősége megfelelő táplálkozás mellett.

Több megfigyelés is arra utal, hogy a vas és a mangán felszívódása és transzportja hasonló mechanizmuson keresztül mehet végbe. Ezáltal szervezet vas készlete befolyásoló hatással lehet a mangán hasznosulására. Ennek a feltételezésnek az egyik alapja az, hogy több vizsgálatban is a bélből történő mangán-felszívódás javulását figyelték meg vashiányos vérszegénységben (anaemiában) szenvedő betegeknél [23-25].

Mangán túladagolása

Túladagolásokkal és mellékhatásokkal kapcsolatos jelentések elsősorban belégzéssel szervezetbe jutott mangánnal kapcsolatban vannak. Kialakulhat hörghurut, tüdőgyulladás, illetve különféle neurológiai rendellenességek is jelentkezhetnek: például a mangánizmus nevű kórkép, ami a mangánmérgezés egyik jellemző idegrendszeri tünete [22]. Emellett szájon keresztül felvett toxikus mennyiségű mangánnak is (pl.: mangánban gazdag víznek) hasonló tünetei vannak. Az EFSA által ajánlott napi mennyiséget többszörösen meghaladó dózisú mangán pótlásával társuló idegrendszeri mellékhatásokra egyértelmű bizonyítékok nincsenek, így jelenleg felső napi beviteli határértéket nem határoztak meg ennél az ásványi anyagnál [6].

Irodalomjegyzék

  1. Schäfer U, Anke M, Seifert M and Fischer AB, 2004. Influences on the manganese intake, excretion and balance of adults, and on the manganese concentration of the consumed food determined by means of the duplicate portion technique. Trace Elements and Electrolytes, 21, 68-77.
  2. Wünschmann S, Kühn I, Heidenreich H, Fränzle S, Wappelhorst O and Markert B, 2003. Transfer von Elementen in die Muttermilch. Forschungsbericht StSch 4258 im Auftrag des Bundesamtes fürStrahlenschutz, Bundesministerium für Umwelt, Naturschutz und Reaktorsicherheit. 122 pp.
  3. Leotsinidis M, Alexopoulos A and Kostopoulou-Farri E, 2005. Toxic and essential trace elements in human milk from Greek lactating women: Association with dietary habits and other factors. Chemosphere, 61, 238-247.
  4. Qian J, Chen T, Lu W, Wu S and Zhu J, 2010. Breast milk macro- and micronutrient composition inlactating mothers from suburban and urban Shanghai. Journal of Paediatrics and Child Health, 46, 115-120.
  5. Friedman BJ, Freeland-Graves JH, Bales CW, Behmardi F, Shorey-Kutschke RL, Willis RA, Crosby JB, Trickett PC and Houston SD, 1987. Manganese balance and clinical observations in young men fed a manganese-deficient diet. Journal of Nutrition, 117, 133-143.
  6. Scientific Opinion on Dietary Reference Values for manganese. EFSA Journal 2013;11(11):3419
  7. Matsuo M. and T. Kaneko. 2000. The chemistry of reactive oxygen specieses and related free radicals. In: Free Radicals in Exercise and Aging, Radák Zs. (ed.), Human Kinetics, Chapter 1. pp.1-34.
  8. Linton S, Davies MJ, Dean RT. (2001) Protein oxidation and ageing. Exp Gerontol, 36:1503–18.
  9. Haidara MA, Yassin HZ, Rateb M, Ammar H, Zorkani MA. (2006) Role of oxidative stress in development of cardiovascular complications in diabetes mellitus. Curr Vasc Pharmacol, 4(3):215-27.
  10. Hare JM. (2001) Oxidative Stress and Apoptosis in Heart Failure Progression Circ Res, 89:198-200.
  11. Maynard LS and Cotzias GC, 1955. The partition of manganese among organs and intracellular organelles of the rat. Journal of Biological Chemistry, 214, 489-495.
  12. Aschner JL and Aschner M, 2005. Nutritional aspects of manganese homeostasis. Molecular Aspects of Medicine, 26, 353-362.
  13. Rose M, Baxter M, Brereton N and Baskaran C, 2010. Dietary exposure to metals and other elements in the 2006 UK Total Diet Study and some trends over the last 30 years. Food Additives & Contaminants. Part A, Chemistry, analysis, control, exposure & risk assessment, 27, 1380-1404.
  14. Anses (Agence nationale de sécurité sanitaire de l’alimentation, de l’environnement, et du travail), 2011. Total Diet Study 2 (TDS 2), Report 1, Inorganic contaminants, minerals, persistent organic pollutants, mycotoxins and phytoestrogens. 300 pp.
  15. Garcia-Aranda JA, Wapnir RA and Lifshitz F, 1983. In vivo intestinal absorption of manganese in the rat. Journal of Nutrition, 113, 2601-2607.
  16. Bell JG, Keen CL and Lonnerdal B, 1989. Higher retention of manganese in suckling than in adult rats is not due to maturational differences in manganese uptake by rat small intestine. Journal of Toxicology and Environmental Health, 26, 387-398.
  17. Finley JW, Penland JG, Pettit RE and Davis CD, 2003. Dietary manganese intake and type of lipid do not affect clinical or neuropsychological measures in healthy young women. Journal of Nutrition, 133, 2849-2856.
  18. Finley JW, 1999. Manganese absorption and retention by young women is associated with serum ferritin concentration. American Journal of Clinical Nutrition, 70, 37-43.
  19. Finley JW, Johnson PE and Johnson LK, 1994. Sex affects manganese absorption and retention by humans from a diet adequate in manganese. American Journal of Clinical Nutrition, 60, 949-955.
  20. SCF (Scientific Committee for Food), 1993. Nutrient and energy intakes for the European Community. Reports of the Scientific Committee for Food, 31st Series. Food – Science and Technique, European Commission, Luxembourg, 248 pp.
  21. IOM (Institute of Medicine), 2001. Dietary Reference Intakes for vitamin A, vitamin K, arsenic, boron, chromium, copper, iodine, iron, manganese, molybdenum, nickel, silicon, vanadium, and zinc. Food and Nutrition Board. National Academy Press, Washington, D.C., USA, 797 pp.
  22. ATSDR (Agency for Toxic Substances and Disease Registry, US Department of Health and Human Services), 2012. Toxicological profile for manganese. 556 pp.
  23. Mena I, Horiuchi K, Burke K and Cotzias GC, 1969. Chronic manganese poisoning. Individual susceptibility and absorption of iron. Neurology, 19, 1000-1006.
  24. Thomson AB, Olatunbosun D and Valverg LS, 1971. Interrelation of intestinal transport system for manganese and iron. Journal of Laboratory and Clinical Medicine, 78, 642-655.
  25. Sandström B, Davidsson L, Cederblad A, Eriksson R and Lönnerdal B, 1986. Manganese absorption and metabolism in man. Acta Pharmacologica et Toxicologica, 59 Suppl 7, 60-62.

 

Az összefoglaló a fellelhető szakirodalmi forrásanyagok felhasználásával, a nemzetközileg elfogadott ajánlások szerint készült. Az anyag zárásának időpontja: 2017. május 26. A  leírásban található információk nem helyettesítik az egészségügyi szakemberek tanácsait! Személyre szabott javaslatokért, forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez!