Nemfémes elem, több módosulata is ismert, ilyen a vörös, vagy a szürke szelén. Széles körben alkalmazzák az iparban, valamint a század közepén kiderült, hogy nélkülözhetetlen nyomelem.

Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) által meghatározott ajánlott napi beviteli érték 55 μg naponta [1]. Ezzel szemben az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) naponta 70 μg-ban határozta meg a napi dózist felnőtteknél. A biztonságos napi legfelső beviteli mennyiségét egészségesre vonatkozóan 300 μg-ban (L-szelenometionin forrás esetén 100 μg) állapították meg.

Három éves korig az átlagos, mindkét nemnek ajánlott dózis 15 μg naponta. Ez az érték 4-6 év közötti gyerekeknél már 20 μg naponta, amely fokozatosan növekszik 35 μg/napra, 11 éves kortól pedig már a felnőtteknek ajánlott dózis (55 μg/nap) adható.

Terhes és szoptatós anyák számára a napi dózist ajánlott további 10 μg-mal kiegészíteni [2].

Szelén alkalmazása terhességben

Szoptatás ideje alatt az anyatej szelén tartalma lecsökken, ha a napi bevitel nem haladja meg az átlagos mennyiséget. Ennek oka, hogy a szelén megjelenik az anyatejben, mely így az anya számára hiányt fog generálni. Ebből kifolyólag terhes és szoptatós anyák számára a napi dózist ajánlott további 10 μg-mal kiegészíteni [2], mellyel biztosítható, hogy a szervezet szelén szintje változatlan maradjon.

Hiány tünetei

A szelén hiányának nincsenek jellemző klinikai tünetei. Kísérletes körülmények között (önkéntesek, akiket szelén-mentes étrenden tartottak) elsősorban izomgyengeséget figyeltek meg (feljegyeztek szívizomgyengeséget is). Az alacsony szelénbevitel csökkentheti a glutation peroxidáz aktivitását és a plazma pajzsmirigy hormonjainak koncentrációját. Ilyen esetben a betegek magasabb szeléntartalmú diétára jól reagáltak [3]. A szelén hiánya közreműködhet szervek, szövetek degenerációjában, illetve egyes proteinek képződése és antioxidáns hatása is csökkenhet [4-5].

Szervezetben betöltött szerepe

A szelén elengedhetetlen az emlősök szervezetének egyik legfontosabb fehérjetípusának, a szelenoproteinek szintéziséhez. Az emberi szervezetben ezen fehérjék meglehetősen változatos szerepet töltenek be [6]. Mindenekelőtt meg kell említeni az antioxidáns hatásukat, amelyen keresztül hozzájárulnak a sejtek oxidatív stresszel szembeni védelméhez. A T-sejtes immunitásban való részvételükkel hozzájárul az immunrendszer normál működéséhez és a pajzsmirigy normál működéséhez, mivel elengedhetetlen a jelenlétük hormonszintézisben.

A szelén hozzájárul a haj és köröm normál állapotának fenntartásához, ezért előszeretettel ajánlják haj- és körömápoláshoz is.

Fontos megemlíteni, hogy a szelénnek rendkívül fontos szerepe van a reprodukcióban, mivel a szelenoproteinek egyes típusai részt vesznek a spermiumok képzésében, azáltal hozzájárulnak a normál spermaképződéshez [7].

Forrás

A szelént felhalmozó növények sorába tartoznak egyes diófélék (brazil dió), káposztafélék és hagymafélék. Egyes gabonafélék (úgy, mint búza, zab, rozs és árpa), inkább a szelénben szegény tápanyagok közé tartoznak [8]. Állati forrásból is pótolható a szelén: bárány és csirkehúsban elsősorban szelenocisztein és szelenometionin formájában található. Míg különféle halfélékben (kardhal, tonhal, makréla, valamint a szardíniák húsában) inkább szelenát és szelenit alakjában dúsul fel [9].

Szelén felszívódása

Egyes kutatások szerint szelenometionin és szelenocisztein formájában adagolva a szelén 90%-a is felszívódhat [10]. A szelenát és a szelenit sem mutat sokkal rosszabb felszívódást, de arányaiban kevesebb tud felszívódni ezekből a vegyületekből, mint a szerves molekulában kötött formájukból [11]. A nemmel és életkorral változó felszívódás mértékét is figyelembe véve az EFSA 70%-ban állapította meg a felszívódás átlagos értékét.

Interakció más vitaminnal

A szelén és a jód kritikus szerepet tölt be a pajzsmirigy-hormonok szintézisében. Ebből kifolyólag együttes hiányuk a pajzsmirigy-funkció csökkenését okozhatják emberekben és állatokban egyaránt [12-13].

A szelén antioxidáns hatása kapcsán számos kutatás vizsgálja E-vitaminnal való kölcsönhatását. Azonban az eddig rendelkezésre álló információk még nem elegendőek ahhoz, hogy bármilyen következtetéseket le tudjanak vonni.

Szelén túladagolása

A szelén túladagolásának következtében szelenózis alakulhat ki azoknál az egyéneknél, akik 1000 μg feletti napi terhelésnek vannak kitéve [14]. Számos tünete közül fontos megemlíteni a fejfájást, hajhullást, a körmök deformációját, bőrkiütéseket, bűzös leheletet.

A felső, toxikus határértéket több kutatás próbálta megállapítani, azonban a szelenózis kialakulása genetikai sajátosságokra is visszavezethető, így a pontos érték megállapítása nem lehetséges [15]. Erre való tekintettel az OGYÉI 300 μg-ban (L-szelenometionin forrás esetén 100 μg) határozta meg a legmagasabb tolerálható napi beviteli értéket.

Köszönetnyilvánítás

Ezúton szeretnék köszönetet mondani Jovan Péternek a cikk összeállításában nyújtott segítségéért és szakmai javaslataiért.

Irodalomjegyzék

  1. https://www.ogyei.gov.hu/nrv_es_ul_ertekek/ (letöltve: 2016.12.14.)
  2. Scientific Opinion on Dietary Reference Values for selenium. EFSA Journal 2014;12(10):3846
  3. Lombeck I, Jochum F and Terwolbeck K, 1996. Selenium status in infants and children with phenylketonuria and in maternal phenylketonuria. European Journal of Pediatrics, 155 Suppl 1, S140-144.
  4. Fairweather-Tait SJ, Bao Y, Broadley MR, Collings R, Ford D, Hesketh JE and Hurst R, 2011. Selenium in human health and disease. Antioxidants and Redox Signalling, 14, 1337-1383.
  5. [1] Loscalzo J, 2014. Keshan disease, selenium deficiency, and the selenoproteome. New England Journal of Medicine, 370, 1756-1760.
  6. Reeves MA and Hoffmann PR, 2009. The human selenoproteome: recent insights into functions and regulation. Cellular and Molecular Life Sciences, 66, 2457-2478.
  7. Ursini F, Heim S, Kiess M, Maiorino M, Roveri A, Wissing J and Flohe L, 1999. Dual function of the selenoprotein PHGPx during sperm maturation. Science, 285, 1393-1396
  8. Rayman MP, 2008. Food-chain selenium and human health: emphasis on intake. British Journal of Nutrition, 100, 254-268
  9. Fairweather-Tait SJ, Collings R and Hurst R, 2010. Selenium bioavailability: current knowledge and future research requirements. American Journal of Clinical Nutrition, 91, 1484S-1491S.
  10. IOM (Institute of Medicine), 2000. Dietary Reference Intakes for vitamin C, vitamin E, selenium, and carotenoids. Food and Nutrition Board. National Academy Press, Washington, D. C., USA, 531 pp.
  11. Thomson CD and Robinson MF, 1986. Urinary and fecal excretions and absorption of a large supplement of selenium: superiority of selenate over selenite. American Journal of Clinical Nutrition, 44, 659-663.
  12. Kvicala J, Zamrazil V, Soutorova M and Tomiska F, 1995. Correlations between parameters of body selenium status and peripheral thyroid parameters in the low selenium region. Analyst, 120, 959-965.
  13. Arthur JR, Beckett GJ and Mitchell JH, 1999. The interactions between selenium and iodine deficiencies in man and animals. Nutrition Research Reviews, 12, 55-73.
  14. Yang GQ, Wang SZ, Zhou RH and Sun SZ, 1983. Endemic selenium intoxication of humans in China. American Journal of Clinical Nutrition, 37, 872-881.
  15. Fairweather-Tait SJ, Bao Y, Broadley MR, Collings R, Ford D, Hesketh JE and Hurst R, 2011. Selenium in human health and disease. Antioxidants and Redox Signalling, 14, 1337-1383.

 

Az összefoglaló a fellelhető szakirodalmi forrásanyagok felhasználásával, a nemzetközileg elfogadott ajánlások szerint készült. Az anyag zárásának időpontja: 2017. május 26. A  leírásban található információk nem helyettesítik az egészségügyi szakemberek tanácsait! Személyre szabott javaslatokért, forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez!